skip to main |
skip to sidebar
...el az újra betekintő kopogtató poros kellemek ázottan mosolygó tengertekintetét ezen az áldatlan napon is könyörtelenül agyba injektáló korkóros mozigépész elme komorú kamráinak ború sarkáiból...
Ha nem vigyázol, a körmönfont balzsam gyün a bakdúccal és levadásznak. Általában a balzsam az eszmei kiötlője gonosz kis terveiknek és a bakdúc az ő ökle. Az nem kérdez. Öl. Míg a balzsam kedvenc eledele a natúr lófej lerántva, a bakdúc a böllér fejire mén. Még belegondolni is rossz. Mellesleg rájöttünk, hogyan lehet kvázi megállítani az időt! Persze sok dolognak kell együtt lennie, de a recept a következő: irdalmatlan hascsikarás közepette a bal kezed által összeszorított farpofáid kínos nyöszörgése zajában várni a budira, miközben az eléd kitett, kihúzandó államvizsga tételek zárt borítékait szemléled a vizsgabizottság előtt, mellyel párhuzamban az ajtóban álló jóbarátod nem tudja eldönteni, hogyan kell értelmezni a terhességi teszted eredményét. Persze ez sajnos csak lányoknál működhet, fiúknál az utóbbi variáns: "a barátnőd terhességi tesztjének eredményét"-re módosul.A mai házi feladatok: 1> rajzoljatok egy bakdúcot és egy balzsamot támadás közben (mármint, hogy ők támadnak), 2> ennétek-e szalonnát bálnafaszon?, 3> miért?, 4> ti hogyan állítanátok meg az időt?
Ez meg nem vicces. Jóvan?
Olyan aranyosnak tetszetek lenni, hogy mindenki az ágyát és kanapéját nékem adná vala :D! Hogy mindet elfogadhassam, ahhoz már egy háromszobás hajlék kellene és más el sem férne benne ezeken kívül. Már csak egy kis vellanyszerelmes és fürdőszobasarokburkeményedés szűkseggeltetik és bek lehet öltözni ötcombú kedvesemmel. Csodálatos. Minimalizált körülmények között helyt fogok foglalni odafenn és nagy valószínűséggel jól fogjuk érezni magamat. Első lakásról lévén szó, már most másképp csináltam volna mindent. Azt a casht, hogy a paripa látott valamit (tanú-ló-pénz) meg kell fizetni ám. Néha sok. Mindig. A lényeg, hogy pont olyan a környezet, mint amit elképzeltem és megérte várni. Otthon. Érdes otthon. Csisziteljük simára. Igyekezelődünk legalábbis.
Ő a Flóri papa, aki épp megmutatta nekem a bányát és nem féltem, pedig tök sötét volt és minden ember fekete volt körülöttünk. Mellette én állok a kis melegítőmben. Kiskoromban, kis koromban. Akkor még azt hittem, hogy ennyi idősen már felnőtt leszek és lesz feleségem is. Papa megígérte, hogy ha eljön ez az idő, egy zsír új Ladát kapok az esküvőmre. Sajnos neki előbb lejárt az ideje. Pedig annyit tudnék neki mesélni és kérdezni...
Végül 6 nap lett a tervezett 2, de max. 4-ből! Minden nap máshol ébredtem: haversátor, albérlet, másik albérlet, kényelmes fatuskó, törökülés a porban. Hát igazi japánokat tényleg nem találtam. Talán jobban kéne hirdetni a Szigetet Japániában! Kárpótoljon az mindenkit, hogy jókat kanyarintottunk verbalizációs malőrökkel, melyek tovább élnek a nép ajkán, mint például az ÁNTSZ effektus. Ha vendéglátóipari egység közelében lövöd el, akkor két legyet találsz el egy csapásra, mert a büfések is elkezdenek sürögni forogni, de itt igazából egy életérzésről van szó. Mozaikszó lévén az ÁNTSZ = ÁááNagyonTudnékSZexelni. A másik érdekes megfigyelés a fura járáshoz kapcsolódik: less ki egy áldozatot, kezdd el figyelni a lábait elmerengve, várd meg, míg megkérdezi, hogy mi a f...t nézel, majd jegyezd meg neki, hogy olyan furán megy! A dolog innentől be is indult, hisz mindenkiben van egyfajta "furánmegyek", szóval elkezdi nézni a lábait -odafigyelve a járásra-, ami ettől kezdve tényleg kimondottan furává válik. Kész a furán megyő ember!
A Milo nagyon ügyesen leírta, hogy mik törpéntek odafenn, szóval én nem fogok mindent idepöttyanteni. Ha valaki nem hiszi, járjon utánam! Egyébként is úgy érzem magam, mint akit madártkoztak.
Reggelre így kiverebesedett az szájam:
Teleporolálódtunk tegnap. Véletlenül felmentünk Szigetre. Moomynnak kemény fél percébe került, hogy rábeszéljen. Sikerült jól kihámozódnunk a rúgból némi mennyei almapárlat és négy üvegnyi Cabernet Savignon segítségével, aztán eltűntünk, meglettünk, japánot kerestünk, ólomzombi üzemmód, törökülésben alszom a porban és zen, mindenütt japánok, Petikének örülök, elsemnyomom az Easy-t paraokee-n, filmszakadás. Reggel 10 körül cseréltem tekerecsket. Szárított növényeket találtam a hajamban és elmeséltettem Mooval az est lekaparatlan részeit. Traktorszégyenítően hörköltem és rátettem a lábamat éjszaka. Emberreülési kísérlet. Aztán reggelire megint kínait ettünk, pedig erősen tiltakozott. Minden aznapos igényt kielégítve elhagytuk Pest.
Bevillanások:
-Tessék! Vigyázzatok a karszalagra! Ott beljebb levágják a hosszan kilógó végét. Valamiből nekik is meg kell élni.
-Kérném a táskát! Alkohol? Cigaretta?
-Köszi, majd inkább bent.-Sziasztok! Ti japán nők vagytok?-Miért? Nem úgy nézünk ki?-Hello! Japán vagy?-Persze, sőt itt ülnek a japán barátaim is.-ESPERANDO LA ULTIMA OLAAA BAZZZZEG!-Mit jelenthet az, hogy Esmeralda?-Fogd be a pofád!
-Bono már Penelopé.
Egyébként többmindenre fény derült a kedves Qzennel töltött 1 nap alatt. Láttunk körmönfont, ravasz balzsamokat a nádasban és tanulmányoztuk a kis életüket a jelek alapján, de erről majd később. Hosszasan fejtegethetném azt is, hogy mi a baja Budapestnek, de az állomáson láttam, hogy BUDAPEST BAJA = egy szerencsétlen busz. Már előre félek a folytatástool...
