Ásó eső mosá

...el az újra betekintő kopogtató poros kellemek ázottan mosolygó tengertekintetét ezen az áldatlan napon is könyörtelenül agyba injektáló korkóros mozigépész elme komorú kamráinak ború sarkáiból...

Gyün a bakdúc

Ha nem vigyázol, a körmönfont balzsam gyün a bakdúccal és levadásznak. Általában a balzsam az eszmei kiötlője gonosz kis terveiknek és a bakdúc az ő ökle. Az nem kérdez. Öl. Míg a balzsam kedvenc eledele a natúr lófej lerántva, a bakdúc a böllér fejire mén. Még belegondolni is rossz. Mellesleg rájöttünk, hogyan lehet kvázi megállítani az időt! Persze sok dolognak kell együtt lennie, de a recept a következő: irdalmatlan hascsikarás közepette a bal kezed által összeszorított farpofáid kínos nyöszörgése zajában várni a budira, miközben az eléd kitett, kihúzandó államvizsga tételek zárt borítékait szemléled a vizsgabizottság előtt, mellyel párhuzamban az ajtóban álló jóbarátod nem tudja eldönteni, hogyan kell értelmezni a terhességi teszted eredményét. Persze ez sajnos csak lányoknál működhet, fiúknál az utóbbi variáns: "a barátnőd terhességi tesztjének eredményét"-re módosul.

A mai házi feladatok: 1> rajzoljatok egy bakdúcot és egy balzsamot támadás közben (mármint, hogy ők támadnak), 2> ennétek-e szalonnát bálnafaszon?, 3> miért?, 4> ti hogyan állítanátok meg az időt?


















Ez meg nem vicces. Jóvan?

Ágynak esnák

Olyan aranyosnak tetszetek lenni, hogy mindenki az ágyát és kanapéját nékem adná vala :D! Hogy mindet elfogadhassam, ahhoz már egy háromszobás hajlék kellene és más el sem férne benne ezeken kívül. Már csak egy kis vellanyszerelmes és fürdőszobasarokburkeményedés szűkseggeltetik és bek lehet öltözni ötcombú kedvesemmel. Csodálatos. Minimalizált körülmények között helyt fogok foglalni odafenn és nagy valószínűséggel jól fogjuk érezni magamat. Első lakásról lévén szó, már most másképp csináltam volna mindent. Azt a casht, hogy a paripa látott valamit (tanú-ló-pénz) meg kell fizetni ám. Néha sok. Mindig. A lényeg, hogy pont olyan a környezet, mint amit elképzeltem és megérte várni. Otthon. Érdes otthon. Csisziteljük simára. Igyekezelődünk legalábbis.




















Ő a Flóri papa, aki épp megmutatta nekem a bányát és nem féltem, pedig tök sötét volt és minden ember fekete volt körülöttünk. Mellette én állok a kis melegítőmben. Kiskoromban, kis koromban. Akkor még azt hittem, hogy ennyi idősen már felnőtt leszek és lesz feleségem is. Papa megígérte, hogy ha eljön ez az idő, egy zsír új Ladát kapok az esküvőmre. Sajnos neki előbb lejárt az ideje. Pedig annyit tudnék neki mesélni és kérdezni...

Komment ár nélkül

Vesz-e volt a delem a Szigeten

Végül 6 nap lett a tervezett 2, de max. 4-ből! Minden nap máshol ébredtem: haversátor, albérlet, másik albérlet, kényelmes fatuskó, törökülés a porban. Hát igazi japánokat tényleg nem találtam. Talán jobban kéne hirdetni a Szigetet Japániában! Kárpótoljon az mindenkit, hogy jókat kanyarintottunk verbalizációs malőrökkel, melyek tovább élnek a nép ajkán, mint például az ÁNTSZ effektus. Ha vendéglátóipari egység közelében lövöd el, akkor két legyet találsz el egy csapásra, mert a büfések is elkezdenek sürögni forogni, de itt igazából egy életérzésről van szó. Mozaikszó lévén az ÁNTSZ = ÁááNagyonTudnékSZexelni. A másik érdekes megfigyelés a fura járáshoz kapcsolódik: less ki egy áldozatot, kezdd el figyelni a lábait elmerengve, várd meg, míg megkérdezi, hogy mi a f...t nézel, majd jegyezd meg neki, hogy olyan furán megy! A dolog innentől be is indult, hisz mindenkiben van egyfajta "furánmegyek", szóval elkezdi nézni a lábait -odafigyelve a járásra-, ami ettől kezdve tényleg kimondottan furává válik. Kész a furán megyő ember!
A Milo nagyon ügyesen leírta, hogy mik törpéntek odafenn, szóval én nem fogok mindent idepöttyanteni. Ha valaki nem hiszi, járjon utánam! Egyébként is úgy érzem magam, mint akit madártkoztak.

Reggelre így kiverebesedett az szájam:

Szigeti megjegenyeherevere

Teleporolálódtunk tegnap. Véletlenül felmentünk Szigetre. Moomynnak kemény fél percébe került, hogy rábeszéljen. Sikerült jól kihámozódnunk a rúgból némi mennyei almapárlat és négy üvegnyi Cabernet Savignon segítségével, aztán eltűntünk, meglettünk, japánot kerestünk, ólomzombi üzemmód, törökülésben alszom a porban és zen, mindenütt japánok, Petikének örülök, elsemnyomom az Easy-t paraokee-n, filmszakadás. Reggel 10 körül cseréltem tekerecsket. Szárított növényeket találtam a hajamban és elmeséltettem Mooval az est lekaparatlan részeit. Traktorszégyenítően hörköltem és rátettem a lábamat éjszaka. Emberreülési kísérlet. Aztán reggelire megint kínait ettünk, pedig erősen tiltakozott. Minden aznapos igényt kielégítve elhagytuk Pest.















Bevillanások:

-Tessék! Vigyázzatok a karszalagra! Ott beljebb levágják a hosszan kilógó végét. Valamiből nekik is meg kell élni.

-Kérném a táskát! Alkohol? Cigaretta?
-Köszi, majd inkább bent.

-Sziasztok! Ti japán nők vagytok?
-Miért? Nem úgy nézünk ki?

-Hello! Japán vagy?
-Persze, sőt itt ülnek a japán barátaim is.

-ESPERANDO LA ULTIMA OLAAA BAZZZZEG!

-Mit jelenthet az, hogy Esmeralda?
-Fogd be a pofád!

-Bono már Penelopé.

Egyébként többmindenre fény derült a kedves Qzennel töltött 1 nap alatt. Láttunk körmönfont, ravasz balzsamokat a nádasban és tanulmányoztuk a kis életüket a jelek alapján, de erről majd később. Hosszasan fejtegethetném azt is, hogy mi a baja Budapestnek, de az állomáson láttam, hogy BUDAPEST BAJA = egy szerencsétlen busz. Már előre félek a folytatástool...

Szemeztem a felhőkkel

Fűbenfekvés, úszás, döglés, ananászlé, szimultánfrizbi, anyázásérttartomahátam, úszás, kaja, úszás, vörösvállak, jajjvöröshát mAGAIN, rondafelhő jön, megyek. A nap frankó, de még hiányos. Estére kitalálok valamit. A szabadban kicsit kijött rajtam valami, amit nehéz visszaszorítani. Főleg nyáron. Nem, nem a szalmonellás fagyitól. Néha a barátunk, néha az ellenségünk, néha hiányolod, néha elfojtanád, de mindig ott van benned és egy másikban. Ha egyfelé irányítod, hmmm...

Ez meg gondolkodós > klikk ide & read it:

Lecsemperedett a tusolovam teteje

Ma reggel az alvás hiányábani átszellemült tudatállapotomban, elmagyaráztam a fürdőszobában pár feltett csempének, hogy jobb nekik egy vödörben. A fürdőszobapaskolástól egyébként iszonyatmód elnémberedtek a kezeim, szóval biztosan bravúros lesz a mai garázspróba :o. Süt a nap és I'm boldog. Néha érdemes gondolkodni az álmokon...
Szóval az apró esztétikai javítások után betoppant Anyusom és megcsodálta a friss konyhát. Újra végigfantáziáltuk az elképzelések szerinti -egyelőre fiktív- lakberendezést és a birodalmam leendő, nevezetes pontjait. Ilyen többek között a már említett "Teázó Az Mennyekben" sarok, ami a kisszobában lesz (igazából ez egy vonal a fal mellett, ahová le lehet ülni, de ha becsukod az ajtót, sarokká változik). Pompásos :)!

Idézem a kanvörzéjsönömet édesanyámmal:

M: Szóval itt lesz a Teázó Az Mennyekben sarok!
A: A micsoda? Miért pont a Mennyekben?
M: A teázó és vizipipázó és egyéb fantáziádra bízom sarok... Ülj ide!
A: Dehogy ülök, tiszta por minden!
M: Akkor ülj erre!
(Leveszek neki egy darab tiszta szigetelő táblát.)
A: Az is tiszta por!
(Leveszek neki egy darab tényleg tiszta szigetelő táblát.)
M: Na mit látsz, ahogy a falnak dőlve kinézel a marha nagy ablakon?
A: Semmit. Felhőket.
M: És még?
A: Hát az eget.
M: És mást?
A: Semmi mást.
M: Hoppáládéé! Na ezért! :D
A: Bazmeg, hogy te milyen romantikus vagy!!! :D
(Ezen még egy órával utána is feküdtem.)



















Ez látszik az odaképzelt párnákon ücsörögve... Várom.

Frizbiznisssz...tyúú...

Tegnapon elhatároztam, hogy jól kistrandolódunk és lőn. Moomynnal lubickoltunk, frizbiztünk és néztük, hogy a milyen szépen száll a frizbi jelenséget. Valahogy mindig a helyére kerül. Általános jó lesz érzés jár át és végre érzem a nyarat így a végére. Ráadásul lassan elkészül a "Teázó az Mennyekben" sarokom és akkor majd jól feljőhettek hozzám teázni és pipázni meg effajta magasztos tevékenységek címén láblógatni fellegekről, meg ilyenek ;)...

Völgypont

Völgy-vőlegény-vélemény
Völgypont-tölgyén-kéregén
Hölgyholt-mellén-véredény
Tőgy-csont-merény-méhlepény...
















Megint szépeket álmodtam. Az a tipikus verejtékesen ébredős. Brrr...

Nyélabús mothertsitsergés

"Szakadatlan lakatlan a kanlak..." zengte G.P. és már akkor tudta, hogy bony a dalom. Hát a hétvégén leugrottunk ám a Balatonba Arniékhoz. Amire emlékszem, az nagyon jó volt, amiket meséltek azon meg jókat röhögtem (ennyire nem vót ám veszélyes). Szóval úgy kezdtünk, hogy marha másnapos voltam az indulás kvázireggelén (dél után pár perczel) és kedves Jánosom arra a megsemlepő tényre hívta fel a figyelmemet (amikoris ólomzombikat is megszégyenítő igyekezettel botorkáltam botokádtatni), hogy valami van a hátamon. Hajszál? Neem! Két buszjegy. Az egyik deréktájt, a másik a jobb lapockámon. Néha szoktam jelekből olvasni, de ez sok. Ha valaki tudja, hogy kerültek a hátamra, akkor írjon! Szóval óceánosat pipáztam a felkelő napot csalogatva ecsémmel, miközben a víz nyaldosá vala a gát az mólónak. Csodálatos képek voltak. Anyucit hajnal kettőkor felcsengetve estem be az ágyba és azóta is akkora hülyeségeket álmodom, hogy csak a mai fogja őket túlszárnyalni szerintem. A Világvége közeleg!!! A babomba, ami már a gyomromban ketyeg visszafelé, iszonyatos erőt pukkvisel. Főleg, hogy jókora kanál erős pistát is csatoltam hozzá. Csúnya vég lesz. Két púppúzott mélytányér nem tréfál. Trafál!















Ez a kép cseppet sem hasonlít egy karalábéra. Abszolút nem.

Amit ennél, főzd is meg

Egyszer fent, egyszer Lenchantin...














Húzd el a nótám kislány!

Imbolygóhollandiak

Tschü13s Kandó! Hát megvan az állámvizsgám! Köszönöm mindenkinek, hogy mellettem állt / szurkolt / segített abban, hogy idáig eljussak! Jóbarátommal, Zolival készültünk rá négy brutál napon keresztül. Ez a kép magunkért beszél...

Big Time

"I'm on my way, I'm making it.
I've got to make it show, yeah!"
















Peter Gabriel tartja most bennem a lelket. Jövő szerdán megyünk a Kékszakállú Percek Várába. Addig is bye és küldjetek egy cilinder fost!

Fehér Nyúl effektus

"Such a heavy burden now to be the One..." - ahogy a Maynard sora visszhangzik a fejemben, elgondolkodom, miért is szükséges mindig pattanásig feszíteni a pengeélen tánczoló forró kását, amíg el nem törik. Talán, mert így jobban megismerhetjük önmagunkat, a határainkat és megtudhatjuk, mire vagyunk képesek szorult helyzetekben. Ettől olyan csodálatos az ember. Nem érdeklik a saját hibái, csak felületesen. Küzd ellenük, de nem tud gyökeresen megváltozni. Elfolytható persze a dolog, de az átverés.














Szóval újra a kedves kis Fehér Nyúl szerepét játszom, ami olyan jól ment mindig: "Az idő, az időőő, a királynő le fogja csapni a fejem!" -, de mindeközben mutatom az utat annak, aki mögöttem jár. Mindenkinek megvan a maga szerepe a világban, csak meg kell találni. Tartok valahová. Alkotni, feltölteni, keresni, kapni. Boldog vagyok. Csakazértis.

Fura vagyok a helyzetnek

Gyanús, hogy mennyire mi van velem mostanság. Nem írok. Igaz? Azért, mert jobban szeretem a közvetlenséget. Adni és kapni. Milo is furcsamód elcsendesültél. Már hiánycikknek számítol errefeléje. 24 barátos arany ülvenyalót anyádékozok néked, ha meglátlak ;)! Sok a bogárom a kecón egyébként. Megőrjít a bogáradat, rengeteg a bogár adat. Tegnap is bogarak becsapódását észleltem a nyakamion, a halántékozlómon és megannyi ablaknak látszó tárgyon, ami odafenn található az Legyeknek Birodalmában. Vigyázni kell, hiszen ha leesünk a létráról egy elhamarkodott PKK -azaz PaksiKámikázeKatica- akció, neadjisten emberreülési kísérlet során, úgy könnyedén elvonyíthatjuk magunkat egy-egy újabb kékzöldlila folt megszerzésével egyetemben! Akkor aztán méltán tekinthetnek bennünket Legyek Birodalmatájának és elkuttyoghatunk az legközelebbi sarokba kifényesíteni a varázspálcát. Majdnem leejtettem egy rakat lengyel járólapot, amikor a megemelése közben megpillantottam rajta az "UWAGA!!!" feliratot. Könnyesre röhögtem magam és néztem az ablak felé, hátha bepillant rajta Zorro, de nem jött. (Ha ezt nem érted Kedves Olvasó vagy Olvasónő, akkor klikk erre a gyöngyszemre: Gyöngyszem.) Ezek szerint ez nemcsak Lengyelországban garantált, hanem már nálunk is. Még szerencse. Lassan dobok pár péket a kecóról, kb. 1 hónap múlva kész lesz. A lakájarató természetesen nem marad el. A ceremónia fémpontya pedig egy gyanútalan galamb nyakonfosása lesz, ünnepélyes keretek között. Ezekután természetesen szabadon engedjük az így figyelmeztetett jószágot, hogy hurrogó barátainak megmutathassa: mi is tudunk ám gonoszak lenni. Eljött az idő, hogy mi is alkalmazzuk a sepia effektet. Eddig érdekeltek, de innentől szarok a galambokra :)!




















Szerintem jól állna nekik ez a szín, amivel hatodszor borítják be az erkélyemet. Biztosan szeretik. Egyszer beleszartak a pénztárcámba is a nyavalyások, akkor kötöttem fel végleg a galambűző fejpántomat. Minden nap tanulok egy kicsit repülni és állandóan tejet iszom, meggybefőttel. Készülünk a revansra! Titititűűű...

Medúza

Látszólag látszó lakk.
Áthatón átlátható.
Érintése égető.
Távolokba tévedő.

Blogaritmusérzéketlenülök

Milo kvázi meghozta a tavaszt tegnap, de mára semmi sem maradt belőle. Tegnap megihattuk vagy ilyesmi. A mai egy tipikus pillanap, ami úgy telik el, hogy észre sem veszed és még szar is. Megint jól kielemeztük a világot és elrejtőztünk óvó résében, mint a lovagi lóvagina petyhüdt lakói, kik várják már az újjászületés bármely formáját. Csak történne meg! Senkin nem látszanak a megváltás jelei, az óra meg csak ketyeg. Néha én is lennék nem itt, nem én. Teret akarok és dallamokat, jót árasztani és megfürödni a visszaverődött Vimmm-hullámokban! Nagy semmittevésemben elnemharapózott semmit-evésem ellen kívánok (t)enni most. Imádom a pörköltészet minden egyes gyöngyszemét rrrrr...

Hangtalanulatomra egyetlenül igaz kép a parkból velem ez én itten:

Feketébetekeredetten

Lelkem csendben suhant a fagyos éjszakában.

Holló szállt át Köd-testemen sötét álruhában.

Bárcsak néha Ő lehetnék! Mindig erre vágytam.

Nagy fekete szemeiben önmagamat láttam.

Aztán leszállt és rám nézett. Érezte, hogy ott vagyok.

„Köveeesss, hogyha átváltoznááál!” – károgta és otthagyott.

Más irányba indultam el. Ráleltem egy patakra.

Vér csordogált egy forrásból, partra vetett halakra.

Ott vergődtek, húsukat már felvágta sok éles kő.

Éreztem a fájdalmukat. Nem hagy alább, egyre nő!

El kell mennem, nem bírom már nézni ezt a szenvedést!

S rekedt, furcsa üvöltésem rázta meg a csendes éjt.

Kezek, lábak…messze járnak. Testemet toll borítja.

Az odvas fa száraz ágát, az én karmom szorítja.

Átváltoztam. Figyelem a távoli Hold-szüleményt.

Árnyékként repülök tova az éj sötét őreképp.

Hirtelen tág fény közelít… Más világra tévedek?

Kinyitom a szemem, nagyot rezzenve felébredek.

Csak álom volt, amit belém ültetett az alkonyat.

Kísértett és elvarázsolt, majd eltűnt egy perc alatt.

„Furcsa érzés!” – gondoltam és megvakartam hátamat,

S zavarodva húztam ki a nagy, fekete tollakat…

Mormotológiailag tesztelt

Testet ölthetne a ráncfelvarró! Mondjuk az enyémet. Egy emberöltőnyi fáradtság ül az artzomon. Apu szem alatti uzsonnástáskája vagyok. Szóval keresem a titokzatosságos "Tér-Idő Stop" gombot több mint pár éve, de azt jól elrejthették. Bokinál megint nem unatkoztunk :). Az ezüst alma tereket renget errefele! Imádjuk. Amúgy kellemetlen napok ezek, bármerre járok. Ki vagyok égve kissé. Aludni akarok, de holnap hajnali 4:40-kor megyek a buszhoz és irány a meló. Még mindig jobb, mint fent az emberkertben...

Nos a kép magért meszél! Ha benyomtok egy fél lazacos pizzát, így marad az arcotok:

Loopolni a barátfülbe bele

Hello! Itt ülök az agyam alatt. Bizonyára előfordult már veletek, hogy eszetekbe jutott valami és elkezdtétek ismételni. Ez nagyon jó móka, amikor unatkozunk, de legfőképp akkor hapsibogártos, ha ki lehet vele akasztani a körülöttünk lévőket. Egyszerű példa: (felszólítva a melletted tartózkodó, leendő prédát) "Na...drága barátom! Nadrág a barátom!" - még talán elsőre viccesnek is tarthatnók, de a negyedik körnél már-már megjelenni látszanak majd egy kezdődő dühkitörés aprócska jelei. Ha a delikvens immunisnak látszik, vagy nem reagál, úgy mást kell választani. Énekelni! A Pink Floyd: Another Brick in the Wall dallamára hamisan énekelve a "Szunyókáló...szúnyogháló!" is egész jól bevált. Anyus szereti, amikor a konyhában segítek neki nemunatkozni. Szokta is díjazni az előadásaimat! Általában megdobál valamivel, vagy levág egy darabot a kezemből és megeteti a kóborkutyákkal. Nem ááám! Nem szokott megdobálni, annyira azért nem gonosz. Talán a legjobban a "Rájöttem, hogy olyan hangom van, mint..." c. sorozatomat szereti. Ebből a Vitni Hjúsztonos rész tetszett neki a legjobban. Körülbelül egy sort tudtam elénekelni belőlem, ezután fizikailag akadályozta meg, hogy tovább örvendeztessem. Hasonló katartikus élményeket okozni jó! Hollárihó! Ló!

Ez a legénybúcsús kép a Macskajajba is simán elmenne > Zooten, a négermájszter strici épp feleselek! "Ennek a fele se tré fa!" - mondta a dendrofil fanemvágó a szép, nemakarjakivágni, kerek seggű erdőre. Tyű ma nehéz lesz engem megemészteni!

U.i.: Mondta a kismalac.



















Ma én is aktívan részt veszek az elnyomás elleni küzdelemben. Az imént nem nyomtam el a darazsat a szobámban, hanem inkább jól szabadon engedtem. Sőt! Én is befestem a seggem csíkosra és küzdök a jogaiért! Boldog március 15-ét darázs! Szeretlek!

"Hű és erős idegzetű Olvasó" díj, mert megérdemled! Klikk ide!

Sámán lázálmán járkálám

élmény éhén él lény gyékény szélén
két végén félénk kémény néz félvén
révész lévén négy lépést lép képén
fény révén tépé szét vétvén . . . fél vén

Naplálkozzatok

Már a második hétvégét élem meg, amikor másodszor vagyok másnapos. Kezdek belejönni. 2007. március 11-e reggel (másnak ebédidő): miközben standby szobanövényként az ágyon fotoszintetizálok a kavargó kávéillatban és próbálom összerakni a tegnapi legénybúcsú boldog pillanatait, egy Ilus nevű angyal jelenik meg előttem, egy csésze kávéval. A darabok hiánytalanul a helyükre kerülnek, nem a páleszen volt a hangsúly. Aznap nem. AB eltávozott az öröknek hitt pinavadászmezőkről. Majd megkérdezzük, milyen odaát. Fatter megjelenik. Beszámolok a jesztördéjről, miközben mindent megkacsásítok, ami a kezem és a kacsám ügyébe kerül. A nap gyógyít ma, táplál, befoltozza az emlékeken ejtett sebeket, megnevettet, elkísér Anyussal süteményért. Kimondottan finom. Estére kvázi egész vagyok > nyomás Bettihez megszülinapoztatni. Vittem neki egy fa ékszerdobozt, amibe egy vörös fatyúkot tettem. Vajon miért került a fatyúk a fadobozba?

Ezt tegnap tejveztem. Energiaszomj oltására és az alkotásvágy táplálására kiváló! Korongtyoljátok hát:

Phales kör

Tegnapon és ma kemény pultúrális tevékenységbe vetettük bele a magunkat. Ámbárszéken egyszerű volt egyensúlyozni egy darabig, az egyensúlyi helyzetet azonban gyakorta megborítá egy-egy görcsös rekeszizomösszehúzódássorozat. Bezony nehezebb dolog lehet főállású vendéglátóipariegységlátogató koortydinátornak lenni, mint krevic. Korán hazajöttünk. Relátíve. Kibéleltük a pofánkat némi dzsankfúddal és lefeküdtünk aludni. A többire nem emléxem, de fáj a mellbimbóm. Ja és reggel találtam egy bal kezet az ágyamban. Többet nem írok, még a végén valaki betalál egy Punitzer díjjal :P. Veletek mi történt kedves halaim? Nyalom a szárnyatokat!

Ez én vagyok -egy lefolyóba ejtett gyémánt szemszögéből- a fényrobbantott fürdőszobában:

Mámor nyila illesse a nőket ott

Kedves Nőnapot kívánok mindenkinek, aki ma nő! Ezt a tulajdonságot egyébként -hogy nő-, illik megőrizni mai rohanó világunkban, hisz ahol szabad a vőlegénnyilvánitás, ott sajnos a nem változtatása is azzá lett. Ha pedig nemet változtattok, egy csapásra megváltozhat az életetek! Aki manapság megházasodik, muszáj nemet változtatnia igenre, függetlenül attól, hogy érettnek éreztetett-e az új élet megkezdésére. Ehhez nem kevés elhatározottság és bátorság (vagy legalább egy 2 méteres, kigyúrt jóbarát) szükségeltetik. Vagyol-e eléggé? Hamarosan kiderül. Egyébként ma megen Pestelgek egyet. Lanttal távoznék, ám félem az esőt. Mindig nyakon retkel az időjárás, ha felmegyek wrá. Már semmin én lepődöm sem meg. Forradalom, szar idő, Zolikának menni kőőő. Tsőwkölöm!

Ez a hölgy épp készül önkényesen megváltoztatni a hajviseletét, nehogy ki kelljen hívnia a Frizuravarjút! Kiváncsian -bár kissé aggódva- várja a látható választ azon kérdésére, hogy a szikrázó varázsrúd elkeni-e a rúzsát, vagy a Magdolnát. Hiányozni fog a kis naív...

Rengetegbemenetel

...ingoványolgó kémény szélét kapaszkodom
szélkapta testrészeim zászlovagolva karistolják
a valóság ingatag határhullámait
mikoris eredző gondolatavaim nem állóvizek többé
elboríták már az szikkadt vidék beláthatatlan űrét
fuldokoltatva a hitetlen vélővilágot
balgatag csendjében...

Karant Én

Ma gamba zárkóztam kicsit. Tok és tokozati összefüggéseket találtam az idő múlása és az elkedvetlenedésem között. Kagyló patáinak kopogása echozik agyam helyének kiürített rétegei közt. Héjamat jótékonyan magamra zárnám párna pra. Figyeltelek benneteket a hétvégén. Ti emberek olyan érdekesen játszátok a színt minden nap, de főleg hétvégén. Jó volt látni. Aranyosak vagytok. Egy darabig nem találtam a helyem a rengetegben, de aztán stabil szintre ültem reggel 5-ig (alkoholt vádak alapján). A parasztreggeli Léccel finomenális vót. Jöhetne egy újabb belső tavasz, kicsit tool sok kényszert vettem már be mostanában. A hétvégém legszebb pillanatai azonban minden kétséget kizáróan Tündér Lalához fűződnek: megetetett pufival, meglestük a kutát, énekeltünk nyelvi kötöttségek nélkül, táncoltunk, német mesét olvastunk, vonatoztunk, romboltunk, ittunk, kukucskáltunk, röhögtünk nagyokat csak úgy, szemüveget vettünk le... Nem is a felvétele az érdekes, hanem az, ahogy levesszük. Még nyolcvanharmadszor is :D.

Imádom a főnököt:

Haiku a Folyóba

Valakinek. Helyette.

Herebéka! Megtaláltuk!

Moomyn megmutatta tegnap, hogy hol van a ló. Csak egy lába van és azon ugrál körbe a máglya körül nyerítve, sírva. Siratja a többi lábát. Néha még hallottuk a szívdobogását is. A fahéjas-almás meg isteni volt. Bársonyosan édes volt a füstje. Mikor Léc elmondta, hogy mi marad a teperből, ha letépjük a tetejét, mindenki nagyon elfáradt és össznépi kilépést eszközöltünk az kávéháznak feléje. Életemben először ittam igazán jó törkölytet. Mivel megittuk az egész üveggel, megkaptuk és likvidáltuk az üveg aljában oly régóta kuporgó szőlőszemeket. Nekem többet is sikerült közvetve bekapnom, amikor elárultam Egérnek, hogy a hugával aludtam nyehehee ;P. Hamar jelentkezett a hatás. Nagyon. 1 órával később, a harmadik "csak10percighagyjaludniapadon" kísérletem után beadtam a derekam és elindultunk haza. Dobolnak a majmok...

Itt még nem is sejtette a Fatter, hogy végre megkapja a felfújható gumibirkát, amire oly régóta vágyott:

Aztán az eső elállt esési szándékától

Jól esett ma az eső és hurrázunk, mert holnap & holnapután = pihenőnap. Jól esne ma pihe nőm is, de őt elragadóbb volt Butapest, mint a már lekettyent napokon. Gondoltam, ma beöltözöm főváros-jelmezbe, akkor talán rajtam marad, de ennyi retket és koncentrált bűzgócot sehogy sem tudnék magamra kenni. Azt sem szeretném, hogy kutyák tavaszkodjanak rajtam és metró közlekedjen a bélcsatornáimban wrááá. Asszem hosszútávon elvetettük az elképzeléstet. Anno Hasfalmetsző Dzsekk kiérdemelte a No-bél díjat, de sosem kaphatta meg, pedig szegény vérző emberek újra fellélegezhettek végre, mikor megkönnyebbülten vették észre, hogy megszabadította a bélrendszerüket három metrótól is. Dzsekk tudott valamit. Korán rájött, miért olyan büdös a metróaluljáró (már a neve is ALULjáró > navajonmiért). Lassan kapizsgáljátok, innen már menni fog egyedül is a továbbfejtés. Fatter, rajtad lehalaztam ma is :o! Szerintem rendeznünk kéne egy S-t, melyen költönyben ülünk majd a tojásainkon nyugiban és megverbalizáljuk egymás zagytekerlényeit, valamint a delirium kajlatag fellegén ücsörgünk majd láblógatva te meg én s a végén hányunk vödör fittyet, feledve a szabadon telt shittet, mit minden nap le kell töltenünk, homlokunkat illék már letörlenünk, de ha nem is, úgy gondolám, kezd megtelni a gondolám.
Egy szép gondolat a végére: női mellbimbó a hidegben! (Ezt amolyan pörfjúmszagolgatás utáni kávészippantásos nullszintbelövésnek szántam, ha már tool sok bit hering az agyakban, muszáj bevetni!)

Ezen a képen Milo, a zsiráf, meg én, a magunk kis megkavart sorrendjében úgyis rájövünk, hogy hová bújtak a lovak a nappalinkban. Meg is mutatjuk, hogy szerintünk hol RejtőJenőzködnek, a biztosanvalamitellenünktervezgető patások. Sajnos nem készült róluk paripatúra, amikor megleltük őket -hisz nem akartunk nagy patáliát csapni a lovak közé-, de egyet elárulhatok: még a péknél is ijesztőbbek voltak. Vigyázz, nehogy bárki is lová tegyen!

Tubi or not tubi? This is the fex!

Entschuldigung, aber ezen a napon kicsit later etetem meg my fishes! I'm nagyon tired und morgen megyek dolgozni. Hal tetszik, hal nem, nem uszonyod meg a taposómalmot! Persze pont én pofázok és pont most, a szabadság életfázisában > teli tervekkel, célokkal, ötletekkel, milliónyi járható ösvénnyel (most az 58 éves énem nevében virtuálisan nyakonvágtam magam)! Annyi életet, sorsot látok szembejönni Pöstfalván, de nagyrészük fiatalon kiégni látszik. Az egyik kedvenc szórakozásom elképzelni, hogy milyen ember a szembejövő és mire gondolhat. Ezen jókat tudok röhögni magamban is, de egyre inkább elmegy tőle a kedvem. Rájössz, hogy csak téged érdekel. Csak te figyeled az emberek reakcióit, ahogy burokban gurulnak és ütköznek. Aztán egyszercsak egy eléd kanyarodó riszáló segg elkanyarítja a gondolataidat, jól összezavar és te is zombivá válsz. Nem is jut már eszedbe jobbá tenni az emberiség sorsát, csak járod az utad. Ahogy Kati mondaná: "Mindenki útja ki van kövezve...valamerre..." ;P

Ő meg megkért, hogy mutassam már meg, milyen fasza Ohm jelet tud kanyarinthani:

Nem esett messze az alma a pofájától

Képzeljétek! Ma mentem a réten, erre hopp... Hát nem belementem egy almafelhőbe? Elvégre fel kell készülnünk a holnapi cudar napra valahogy > búzasör, almásmentolos csuncsogmány, lazacosolívabogyóscitromos pizza, húsmindenes pizza és egy kvázijóízű mosoly. Ma nincs időm, úgyhogy nem írok semmit. Még ennyit sem. Tanulnom kell. Ezt megúsztátok öhöhöö...

Táncz körül tüzeljetek!

Hosszú fejemfájás miatt az indulást holnapolom. Egy Agitation Free album mentett meg. Mindenféle illegális szerhasználattól függetlenül csak azt tanácsolhatom, hogy nyaljátok meg a nyugvó Napot, hogy az nyelven hagyott égő sebbel emlékeztessen az ízére, mikor hiányában szenvedtek és csiklandozzátok meg a Földanya hátát mezítelen talpaitokkal, hadd nevessen végre önfeledten -hacsak pár órán keresztül is-, fojtó hálóitokban! Hallgassatok végre az ösztöneitekre!




















tapogató vak
hatol a tóba
ahol a hon vad
vakolat omlad
kéregető
nem kergető
de te kergető
te-kergető-ző nő
fény vagy
kandallónál melegedő
lény vagy
aki nem tudja
hogy a forradalom
a lázadás
kínzó láz adása
az ajándékom
tegnapra marad
ami sötét
megvagy
ha akarom
bezárom ide a békét
soha nem látom
ugye a végét

Kandóra szellencéje

A világpusztító fartot tartó doboz újra kinyílik fegyvernek látszó orrom előtt, mert igen, újra felütötte fejét a Pest is... Hárem napig kutyaszarslalomozhatok, hogy eleget tegyek agytérfogatbővítési kötelezettségeimnek a főiskolán, de boldog vagyok, mert ha hazaérek, kelhetek 4:40-kor és irány a meló. Aztán szabad a hétvége és a lelkem is látszólag. Alig várom. Tényleg alig. Alig Csodaországban. A bábok elengedhetnék a pillangóikat...

Milo: Köszi a brekklámot! A Gyöngylekvárot én is szeretném. Keresd ám a HALat anyjáhozkészül Lengyelországban! Miattam meg tudom, hogy sokat szomorkodsz. Én például egy percig sem bírom ki nélkülem. Mindenhová velem megyek. Ott vagyok minden percemben. Ismerem a gondolataimat, tudom mire vágyom. Ne legyél szomorú, biztosan játszik veled valaki odakünn is, ha jól meg van fizetve :D!

maccchinthy zoltán: így irtok én

Ha egy szóval kéne jellemeznem a mai napomat - kivéve persze az édes ébresztést-, akkor erre a legmegfelelőbb az unszuperkálifredzsilisztikexpiálidózus lenne. Méri Pukkinsz szelem-e egész nap kísért (ez mondjuk király), rohadt hideg van, megáztam és még az is, ami igen, az ma nem. Az időjárás rátelepszik az ember herebiccentő izmaira is és ez fura hangulatváltásokat eredményez. Meleg párlatokat illene fogyasztani és behúzódni a takaró alá a sötétbe, ahol nem érhet baj. Csak a csaj... Esélyt érzek egy ma esti trancsírmetálkodásra a garázsban kövér Crowbar feldolgokkal és gonosz lantosokkal (tudom, fel kéne szednem vagy 120 kilót, de enélkül is tudok ám gonosz lenni, amikor a nevemet is csak suttogva és remegő lábakkal merik elbetűzni visszafelé), valamint a metállal leadott állatszintet kívánom az est folyamán marhasok chilis babbal elfogadhatóra visszahozni. Előtte azonban tömünk egy fahéjas-almásat Moomynnal. Rökk!

Na ilyen gonosz vagyok néha:

Gesternday

Először taliztam a 13. C nyeles képviselőivel a Dullbogban és megosztottuk egymással, hogy mi van. Mintha csak tegnap lettünk volna... Hová öregszünk még wazz? Aztán odafenn a Petikével egy nyúlszáj verseny kellős közepén találtuk a magunkat:















Sajnos Ágiról nem sikerült csúnya képet csinálni, mert mindig elröhögte az egészet és úgy túl normálisnak tűnt, de Zozo megvilágosodott tekintete mindenért kárpótolt:















Milo: Bátyádék is kint voltak > öcséd stricinek öltözött, bátyád szerintem vérnyúl áldozat volt, Laja néni meg a Világot jelentőnek :D... Féltem is kitalálni, mert rengeteg tárgy volt a közelében, amivel ütni lehet. Berúgtam 1 üveg sörtől, ami már cseppet sem lep meg. Az idő előreHALadtával egyre költséghatékonyabb leszek és ez jó. Tsáuk!

Kicsit borókás a bokorzatom láma...

Anunim kommentezést mindenkinek (kösz Fatso)! Szóval eljő minden héten a SATUday, amikor világot megváltó igyekezettel öltenéd fel a falshang alkalmából minden olyan gönczöd, ami inkább egy laza '70-es évekbeli stricire emlékezteti a KÖZvéleményt, de te inkább azon gondolkodsz, hogy mi a rák lehet ez a hosszú számú, külföldi nem fogadott hívás 17:42-kor. Bizonyára egy menedzser, vagy Milo, az öreg zsiványkalbász a punci lengyel megfelelőjével. Talán otthonkában maradok...

Héjámba' főtt

énagörbetűkőre
groteszközökkel
kaparintomle
mindennapjaim
kórságosan
kesergő
kásáját
porcelányok
alába
...


Mindenkinek jobb, ha most lefexem aludni. Jönnek a horkok.

Milo: Még a karalábém is elfogyott.

Az ízlelőbimbóim ízekre leltek

Ma este a tündéri Rózsi mama meglepett 1 doboz Dájenás cukorral, amivel könnyű levenni a hátamról. Olyannyira szeretem ezt a nyalánkságot, hogy annak idején Paul Anka barátom még egy számot is írt róla:

"Oh, please stay by me, Diana..."

Itt dobtam le az ékszíjat...

Erről a cukorról még hercegnőt is neveztek el. Hallatlan. Rólam mikor neveznek el hercegnőt?! Van még dolgom ezen a világon. Már csak öt szem maradt ebből a csodából. Ideje meggyilkoltatnom magam. Egy Rosetta Stoned, aztán Intension és elhagyom a világot egy időre. Aztán remélem, nem felejtem itthon a tollam és le tudom majd írni, hogy mi történt...

Milo: Igazán büszke vagyok rád, amiért próbálod tisztára mosni szegény "ribancod" rosszmagyarok által beszennyezett lelkét. Egy valódi hőssel ülök most szemben, hisz az effajta nemzeti súrlódásokat kemény ivászat árán megoldani kívánó embertársunk -szerény személyedben- egy egész országot képviselhet olykor egy jelentéktelennek tűnő esten és ennek a súlyát te érzed, tudod, mégis teszed! Le a hőn képzelt cilinderemmel fater ;D!

Kávészünet

Talán akkor kezdeném is az egészet egy többnapos kávészünettel. Nem szabad csak úgy nekieselkedni a dolgoknak, ajtóstúl nyitni a vakablakot, hiszen az ember akár ellenzi ezt az egészet, akár nem, előbb-utóbb kiderül, hogy a fanyúl sem szálkás belülről. Rájöttem, hogy napellenző vagyok mostanság. Minden napban van valami kivetnivalóm és így reggel el sem akarom őket kezdeni. A művészet azonban a nap megédesítése. A Nap forró. Könnyen oldódik benne például: együtt, vizipipa, kávé, zene aktívan és passzívan, iszonyatos zabálás. Hát a recept megvan, hajráf gyerekek!















Milo: Neked pedig majd felvillantok olykor BoLdOG pillantásokat, "maccchumtekerecske blog" feliratú mentőövvel a kezemben, miközben külhonban sodródsz Lengyelejev elemeinek tengerében! Egyébként hogy mondják a puncit lengyelül?