skip to main |
skip to sidebar
Kandóra szellencéje
A világpusztító fartot tartó doboz újra kinyílik fegyvernek látszó orrom előtt, mert igen, újra felütötte fejét a Pest is... Hárem napig kutyaszarslalomozhatok, hogy eleget tegyek agytérfogatbővítési kötelezettségeimnek a főiskolán, de boldog vagyok, mert ha hazaérek, kelhetek 4:40-kor és irány a meló. Aztán szabad a hétvége és a lelkem is látszólag. Alig várom. Tényleg alig. Alig Csodaországban. A bábok elengedhetnék a pillangóikat... Milo: Köszi a brekklámot! A Gyöngylekvárot én is szeretném. Keresd ám a HALat anyjáhozkészül Lengyelországban! Miattam meg tudom, hogy sokat szomorkodsz. Én például egy percig sem bírom ki nélkülem. Mindenhová velem megyek. Ott vagyok minden percemben. Ismerem a gondolataimat, tudom mire vágyom. Ne legyél szomorú, biztosan játszik veled valaki odakünn is, ha jól meg van fizetve :D!
3 megjegyzés:
nahh, má elvonási tüneteim voltak :)
Statisztik, érdekesis lehetne de általános:
figyeltem azöreges képedet, hánehogymá legyen annyi hajad akkormég. Azosztályba mindenki végigcsinálta és minden fijju meghagyta a haját - hihi a lányok is.
Konklúziója: egyformák a fijuk ésa lányok.
Lesz még ennyi hajam, csak nem a fejemen. Amikor seggig érő lófark... (hú ez most hülyén jött volna ki) szóval copfom vót, levágattam és beletettem egy zacskóba. Molyok martalékává mlett. Tehát elhatároztam vala, hogy ezeket a sok hajamokat széfben fogom tartani más egyéb lehulló testrészeimmel együtt. Talán. Néha meg majd visszateszem, mintha még rajtam lenne. Pont így :).
Megjegyzés küldése