Blogaritmusérzéketlenülök

Milo kvázi meghozta a tavaszt tegnap, de mára semmi sem maradt belőle. Tegnap megihattuk vagy ilyesmi. A mai egy tipikus pillanap, ami úgy telik el, hogy észre sem veszed és még szar is. Megint jól kielemeztük a világot és elrejtőztünk óvó résében, mint a lovagi lóvagina petyhüdt lakói, kik várják már az újjászületés bármely formáját. Csak történne meg! Senkin nem látszanak a megváltás jelei, az óra meg csak ketyeg. Néha én is lennék nem itt, nem én. Teret akarok és dallamokat, jót árasztani és megfürödni a visszaverődött Vimmm-hullámokban! Nagy semmittevésemben elnemharapózott semmit-evésem ellen kívánok (t)enni most. Imádom a pörköltészet minden egyes gyöngyszemét rrrrr...

Hangtalanulatomra egyetlenül igaz kép a parkból velem ez én itten: