Fehér Nyúl effektus

"Such a heavy burden now to be the One..." - ahogy a Maynard sora visszhangzik a fejemben, elgondolkodom, miért is szükséges mindig pattanásig feszíteni a pengeélen tánczoló forró kását, amíg el nem törik. Talán, mert így jobban megismerhetjük önmagunkat, a határainkat és megtudhatjuk, mire vagyunk képesek szorult helyzetekben. Ettől olyan csodálatos az ember. Nem érdeklik a saját hibái, csak felületesen. Küzd ellenük, de nem tud gyökeresen megváltozni. Elfolytható persze a dolog, de az átverés.














Szóval újra a kedves kis Fehér Nyúl szerepét játszom, ami olyan jól ment mindig: "Az idő, az időőő, a királynő le fogja csapni a fejem!" -, de mindeközben mutatom az utat annak, aki mögöttem jár. Mindenkinek megvan a maga szerepe a világban, csak meg kell találni. Tartok valahová. Alkotni, feltölteni, keresni, kapni. Boldog vagyok. Csakazértis.