Szigeti megjegenyeherevere

Teleporolálódtunk tegnap. Véletlenül felmentünk Szigetre. Moomynnak kemény fél percébe került, hogy rábeszéljen. Sikerült jól kihámozódnunk a rúgból némi mennyei almapárlat és négy üvegnyi Cabernet Savignon segítségével, aztán eltűntünk, meglettünk, japánot kerestünk, ólomzombi üzemmód, törökülésben alszom a porban és zen, mindenütt japánok, Petikének örülök, elsemnyomom az Easy-t paraokee-n, filmszakadás. Reggel 10 körül cseréltem tekerecsket. Szárított növényeket találtam a hajamban és elmeséltettem Mooval az est lekaparatlan részeit. Traktorszégyenítően hörköltem és rátettem a lábamat éjszaka. Emberreülési kísérlet. Aztán reggelire megint kínait ettünk, pedig erősen tiltakozott. Minden aznapos igényt kielégítve elhagytuk Pest.















Bevillanások:

-Tessék! Vigyázzatok a karszalagra! Ott beljebb levágják a hosszan kilógó végét. Valamiből nekik is meg kell élni.

-Kérném a táskát! Alkohol? Cigaretta?
-Köszi, majd inkább bent.

-Sziasztok! Ti japán nők vagytok?
-Miért? Nem úgy nézünk ki?

-Hello! Japán vagy?
-Persze, sőt itt ülnek a japán barátaim is.

-ESPERANDO LA ULTIMA OLAAA BAZZZZEG!

-Mit jelenthet az, hogy Esmeralda?
-Fogd be a pofád!

-Bono már Penelopé.

Egyébként többmindenre fény derült a kedves Qzennel töltött 1 nap alatt. Láttunk körmönfont, ravasz balzsamokat a nádasban és tanulmányoztuk a kis életüket a jelek alapján, de erről majd később. Hosszasan fejtegethetném azt is, hogy mi a baja Budapestnek, de az állomáson láttam, hogy BUDAPEST BAJA = egy szerencsétlen busz. Már előre félek a folytatástool...