Ágynak esnák

Olyan aranyosnak tetszetek lenni, hogy mindenki az ágyát és kanapéját nékem adná vala :D! Hogy mindet elfogadhassam, ahhoz már egy háromszobás hajlék kellene és más el sem férne benne ezeken kívül. Már csak egy kis vellanyszerelmes és fürdőszobasarokburkeményedés szűkseggeltetik és bek lehet öltözni ötcombú kedvesemmel. Csodálatos. Minimalizált körülmények között helyt fogok foglalni odafenn és nagy valószínűséggel jól fogjuk érezni magamat. Első lakásról lévén szó, már most másképp csináltam volna mindent. Azt a casht, hogy a paripa látott valamit (tanú-ló-pénz) meg kell fizetni ám. Néha sok. Mindig. A lényeg, hogy pont olyan a környezet, mint amit elképzeltem és megérte várni. Otthon. Érdes otthon. Csisziteljük simára. Igyekezelődünk legalábbis.




















Ő a Flóri papa, aki épp megmutatta nekem a bányát és nem féltem, pedig tök sötét volt és minden ember fekete volt körülöttünk. Mellette én állok a kis melegítőmben. Kiskoromban, kis koromban. Akkor még azt hittem, hogy ennyi idősen már felnőtt leszek és lesz feleségem is. Papa megígérte, hogy ha eljön ez az idő, egy zsír új Ladát kapok az esküvőmre. Sajnos neki előbb lejárt az ideje. Pedig annyit tudnék neki mesélni és kérdezni...