Feketébetekeredetten

Lelkem csendben suhant a fagyos éjszakában.

Holló szállt át Köd-testemen sötét álruhában.

Bárcsak néha Ő lehetnék! Mindig erre vágytam.

Nagy fekete szemeiben önmagamat láttam.

Aztán leszállt és rám nézett. Érezte, hogy ott vagyok.

„Köveeesss, hogyha átváltoznááál!” – károgta és otthagyott.

Más irányba indultam el. Ráleltem egy patakra.

Vér csordogált egy forrásból, partra vetett halakra.

Ott vergődtek, húsukat már felvágta sok éles kő.

Éreztem a fájdalmukat. Nem hagy alább, egyre nő!

El kell mennem, nem bírom már nézni ezt a szenvedést!

S rekedt, furcsa üvöltésem rázta meg a csendes éjt.

Kezek, lábak…messze járnak. Testemet toll borítja.

Az odvas fa száraz ágát, az én karmom szorítja.

Átváltoztam. Figyelem a távoli Hold-szüleményt.

Árnyékként repülök tova az éj sötét őreképp.

Hirtelen tág fény közelít… Más világra tévedek?

Kinyitom a szemem, nagyot rezzenve felébredek.

Csak álom volt, amit belém ültetett az alkonyat.

Kísértett és elvarázsolt, majd eltűnt egy perc alatt.

„Furcsa érzés!” – gondoltam és megvakartam hátamat,

S zavarodva húztam ki a nagy, fekete tollakat…

Mormotológiailag tesztelt

Testet ölthetne a ráncfelvarró! Mondjuk az enyémet. Egy emberöltőnyi fáradtság ül az artzomon. Apu szem alatti uzsonnástáskája vagyok. Szóval keresem a titokzatosságos "Tér-Idő Stop" gombot több mint pár éve, de azt jól elrejthették. Bokinál megint nem unatkoztunk :). Az ezüst alma tereket renget errefele! Imádjuk. Amúgy kellemetlen napok ezek, bármerre járok. Ki vagyok égve kissé. Aludni akarok, de holnap hajnali 4:40-kor megyek a buszhoz és irány a meló. Még mindig jobb, mint fent az emberkertben...

Nos a kép magért meszél! Ha benyomtok egy fél lazacos pizzát, így marad az arcotok:

Loopolni a barátfülbe bele

Hello! Itt ülök az agyam alatt. Bizonyára előfordult már veletek, hogy eszetekbe jutott valami és elkezdtétek ismételni. Ez nagyon jó móka, amikor unatkozunk, de legfőképp akkor hapsibogártos, ha ki lehet vele akasztani a körülöttünk lévőket. Egyszerű példa: (felszólítva a melletted tartózkodó, leendő prédát) "Na...drága barátom! Nadrág a barátom!" - még talán elsőre viccesnek is tarthatnók, de a negyedik körnél már-már megjelenni látszanak majd egy kezdődő dühkitörés aprócska jelei. Ha a delikvens immunisnak látszik, vagy nem reagál, úgy mást kell választani. Énekelni! A Pink Floyd: Another Brick in the Wall dallamára hamisan énekelve a "Szunyókáló...szúnyogháló!" is egész jól bevált. Anyus szereti, amikor a konyhában segítek neki nemunatkozni. Szokta is díjazni az előadásaimat! Általában megdobál valamivel, vagy levág egy darabot a kezemből és megeteti a kóborkutyákkal. Nem ááám! Nem szokott megdobálni, annyira azért nem gonosz. Talán a legjobban a "Rájöttem, hogy olyan hangom van, mint..." c. sorozatomat szereti. Ebből a Vitni Hjúsztonos rész tetszett neki a legjobban. Körülbelül egy sort tudtam elénekelni belőlem, ezután fizikailag akadályozta meg, hogy tovább örvendeztessem. Hasonló katartikus élményeket okozni jó! Hollárihó! Ló!

Ez a legénybúcsús kép a Macskajajba is simán elmenne > Zooten, a négermájszter strici épp feleselek! "Ennek a fele se tré fa!" - mondta a dendrofil fanemvágó a szép, nemakarjakivágni, kerek seggű erdőre. Tyű ma nehéz lesz engem megemészteni!

U.i.: Mondta a kismalac.



















Ma én is aktívan részt veszek az elnyomás elleni küzdelemben. Az imént nem nyomtam el a darazsat a szobámban, hanem inkább jól szabadon engedtem. Sőt! Én is befestem a seggem csíkosra és küzdök a jogaiért! Boldog március 15-ét darázs! Szeretlek!

"Hű és erős idegzetű Olvasó" díj, mert megérdemled! Klikk ide!

Sámán lázálmán járkálám

élmény éhén él lény gyékény szélén
két végén félénk kémény néz félvén
révész lévén négy lépést lép képén
fény révén tépé szét vétvén . . . fél vén

Naplálkozzatok

Már a második hétvégét élem meg, amikor másodszor vagyok másnapos. Kezdek belejönni. 2007. március 11-e reggel (másnak ebédidő): miközben standby szobanövényként az ágyon fotoszintetizálok a kavargó kávéillatban és próbálom összerakni a tegnapi legénybúcsú boldog pillanatait, egy Ilus nevű angyal jelenik meg előttem, egy csésze kávéval. A darabok hiánytalanul a helyükre kerülnek, nem a páleszen volt a hangsúly. Aznap nem. AB eltávozott az öröknek hitt pinavadászmezőkről. Majd megkérdezzük, milyen odaát. Fatter megjelenik. Beszámolok a jesztördéjről, miközben mindent megkacsásítok, ami a kezem és a kacsám ügyébe kerül. A nap gyógyít ma, táplál, befoltozza az emlékeken ejtett sebeket, megnevettet, elkísér Anyussal süteményért. Kimondottan finom. Estére kvázi egész vagyok > nyomás Bettihez megszülinapoztatni. Vittem neki egy fa ékszerdobozt, amibe egy vörös fatyúkot tettem. Vajon miért került a fatyúk a fadobozba?

Ezt tegnap tejveztem. Energiaszomj oltására és az alkotásvágy táplálására kiváló! Korongtyoljátok hát:

Phales kör

Tegnapon és ma kemény pultúrális tevékenységbe vetettük bele a magunkat. Ámbárszéken egyszerű volt egyensúlyozni egy darabig, az egyensúlyi helyzetet azonban gyakorta megborítá egy-egy görcsös rekeszizomösszehúzódássorozat. Bezony nehezebb dolog lehet főállású vendéglátóipariegységlátogató koortydinátornak lenni, mint krevic. Korán hazajöttünk. Relátíve. Kibéleltük a pofánkat némi dzsankfúddal és lefeküdtünk aludni. A többire nem emléxem, de fáj a mellbimbóm. Ja és reggel találtam egy bal kezet az ágyamban. Többet nem írok, még a végén valaki betalál egy Punitzer díjjal :P. Veletek mi történt kedves halaim? Nyalom a szárnyatokat!

Ez én vagyok -egy lefolyóba ejtett gyémánt szemszögéből- a fényrobbantott fürdőszobában:

Mámor nyila illesse a nőket ott

Kedves Nőnapot kívánok mindenkinek, aki ma nő! Ezt a tulajdonságot egyébként -hogy nő-, illik megőrizni mai rohanó világunkban, hisz ahol szabad a vőlegénnyilvánitás, ott sajnos a nem változtatása is azzá lett. Ha pedig nemet változtattok, egy csapásra megváltozhat az életetek! Aki manapság megházasodik, muszáj nemet változtatnia igenre, függetlenül attól, hogy érettnek éreztetett-e az új élet megkezdésére. Ehhez nem kevés elhatározottság és bátorság (vagy legalább egy 2 méteres, kigyúrt jóbarát) szükségeltetik. Vagyol-e eléggé? Hamarosan kiderül. Egyébként ma megen Pestelgek egyet. Lanttal távoznék, ám félem az esőt. Mindig nyakon retkel az időjárás, ha felmegyek wrá. Már semmin én lepődöm sem meg. Forradalom, szar idő, Zolikának menni kőőő. Tsőwkölöm!

Ez a hölgy épp készül önkényesen megváltoztatni a hajviseletét, nehogy ki kelljen hívnia a Frizuravarjút! Kiváncsian -bár kissé aggódva- várja a látható választ azon kérdésére, hogy a szikrázó varázsrúd elkeni-e a rúzsát, vagy a Magdolnát. Hiányozni fog a kis naív...

Rengetegbemenetel

...ingoványolgó kémény szélét kapaszkodom
szélkapta testrészeim zászlovagolva karistolják
a valóság ingatag határhullámait
mikoris eredző gondolatavaim nem állóvizek többé
elboríták már az szikkadt vidék beláthatatlan űrét
fuldokoltatva a hitetlen vélővilágot
balgatag csendjében...

Karant Én

Ma gamba zárkóztam kicsit. Tok és tokozati összefüggéseket találtam az idő múlása és az elkedvetlenedésem között. Kagyló patáinak kopogása echozik agyam helyének kiürített rétegei közt. Héjamat jótékonyan magamra zárnám párna pra. Figyeltelek benneteket a hétvégén. Ti emberek olyan érdekesen játszátok a színt minden nap, de főleg hétvégén. Jó volt látni. Aranyosak vagytok. Egy darabig nem találtam a helyem a rengetegben, de aztán stabil szintre ültem reggel 5-ig (alkoholt vádak alapján). A parasztreggeli Léccel finomenális vót. Jöhetne egy újabb belső tavasz, kicsit tool sok kényszert vettem már be mostanában. A hétvégém legszebb pillanatai azonban minden kétséget kizáróan Tündér Lalához fűződnek: megetetett pufival, meglestük a kutát, énekeltünk nyelvi kötöttségek nélkül, táncoltunk, német mesét olvastunk, vonatoztunk, romboltunk, ittunk, kukucskáltunk, röhögtünk nagyokat csak úgy, szemüveget vettünk le... Nem is a felvétele az érdekes, hanem az, ahogy levesszük. Még nyolcvanharmadszor is :D.

Imádom a főnököt:

Haiku a Folyóba

Valakinek. Helyette.

Herebéka! Megtaláltuk!

Moomyn megmutatta tegnap, hogy hol van a ló. Csak egy lába van és azon ugrál körbe a máglya körül nyerítve, sírva. Siratja a többi lábát. Néha még hallottuk a szívdobogását is. A fahéjas-almás meg isteni volt. Bársonyosan édes volt a füstje. Mikor Léc elmondta, hogy mi marad a teperből, ha letépjük a tetejét, mindenki nagyon elfáradt és össznépi kilépést eszközöltünk az kávéháznak feléje. Életemben először ittam igazán jó törkölytet. Mivel megittuk az egész üveggel, megkaptuk és likvidáltuk az üveg aljában oly régóta kuporgó szőlőszemeket. Nekem többet is sikerült közvetve bekapnom, amikor elárultam Egérnek, hogy a hugával aludtam nyehehee ;P. Hamar jelentkezett a hatás. Nagyon. 1 órával később, a harmadik "csak10percighagyjaludniapadon" kísérletem után beadtam a derekam és elindultunk haza. Dobolnak a majmok...

Itt még nem is sejtette a Fatter, hogy végre megkapja a felfújható gumibirkát, amire oly régóta vágyott:

Aztán az eső elállt esési szándékától

Jól esett ma az eső és hurrázunk, mert holnap & holnapután = pihenőnap. Jól esne ma pihe nőm is, de őt elragadóbb volt Butapest, mint a már lekettyent napokon. Gondoltam, ma beöltözöm főváros-jelmezbe, akkor talán rajtam marad, de ennyi retket és koncentrált bűzgócot sehogy sem tudnék magamra kenni. Azt sem szeretném, hogy kutyák tavaszkodjanak rajtam és metró közlekedjen a bélcsatornáimban wrááá. Asszem hosszútávon elvetettük az elképzeléstet. Anno Hasfalmetsző Dzsekk kiérdemelte a No-bél díjat, de sosem kaphatta meg, pedig szegény vérző emberek újra fellélegezhettek végre, mikor megkönnyebbülten vették észre, hogy megszabadította a bélrendszerüket három metrótól is. Dzsekk tudott valamit. Korán rájött, miért olyan büdös a metróaluljáró (már a neve is ALULjáró > navajonmiért). Lassan kapizsgáljátok, innen már menni fog egyedül is a továbbfejtés. Fatter, rajtad lehalaztam ma is :o! Szerintem rendeznünk kéne egy S-t, melyen költönyben ülünk majd a tojásainkon nyugiban és megverbalizáljuk egymás zagytekerlényeit, valamint a delirium kajlatag fellegén ücsörgünk majd láblógatva te meg én s a végén hányunk vödör fittyet, feledve a szabadon telt shittet, mit minden nap le kell töltenünk, homlokunkat illék már letörlenünk, de ha nem is, úgy gondolám, kezd megtelni a gondolám.
Egy szép gondolat a végére: női mellbimbó a hidegben! (Ezt amolyan pörfjúmszagolgatás utáni kávészippantásos nullszintbelövésnek szántam, ha már tool sok bit hering az agyakban, muszáj bevetni!)

Ezen a képen Milo, a zsiráf, meg én, a magunk kis megkavart sorrendjében úgyis rájövünk, hogy hová bújtak a lovak a nappalinkban. Meg is mutatjuk, hogy szerintünk hol RejtőJenőzködnek, a biztosanvalamitellenünktervezgető patások. Sajnos nem készült róluk paripatúra, amikor megleltük őket -hisz nem akartunk nagy patáliát csapni a lovak közé-, de egyet elárulhatok: még a péknél is ijesztőbbek voltak. Vigyázz, nehogy bárki is lová tegyen!

Tubi or not tubi? This is the fex!

Entschuldigung, aber ezen a napon kicsit later etetem meg my fishes! I'm nagyon tired und morgen megyek dolgozni. Hal tetszik, hal nem, nem uszonyod meg a taposómalmot! Persze pont én pofázok és pont most, a szabadság életfázisában > teli tervekkel, célokkal, ötletekkel, milliónyi járható ösvénnyel (most az 58 éves énem nevében virtuálisan nyakonvágtam magam)! Annyi életet, sorsot látok szembejönni Pöstfalván, de nagyrészük fiatalon kiégni látszik. Az egyik kedvenc szórakozásom elképzelni, hogy milyen ember a szembejövő és mire gondolhat. Ezen jókat tudok röhögni magamban is, de egyre inkább elmegy tőle a kedvem. Rájössz, hogy csak téged érdekel. Csak te figyeled az emberek reakcióit, ahogy burokban gurulnak és ütköznek. Aztán egyszercsak egy eléd kanyarodó riszáló segg elkanyarítja a gondolataidat, jól összezavar és te is zombivá válsz. Nem is jut már eszedbe jobbá tenni az emberiség sorsát, csak járod az utad. Ahogy Kati mondaná: "Mindenki útja ki van kövezve...valamerre..." ;P

Ő meg megkért, hogy mutassam már meg, milyen fasza Ohm jelet tud kanyarinthani: