szélkapta testrészeim zászlovagolva karistolják
a valóság ingatag határhullámait
mikoris eredző gondolatavaim nem állóvizek többé
elboríták már az szikkadt vidék beláthatatlan űrét
fuldokoltatva a hitetlen vélővilágot
balgatag csendjében...
2007-03-06
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
7 megjegyzés:
Micsoda hajnallal indult ez a nap! Fényreinkarnáció a konyhaablak üvegén, az ostoba tevéskényszertől egy pillanatra letisztult az idő, hallom a szívverésem, csak kávéillat, csak a csésze melege ... evoé élet
ez szép volt :)
Ismerem ezt az édes, idilli belső csendet, mikor a pillangó fingjára is megrezzensz...
Jol van, jol van, eleg a ZEN-bol. Nezzetek at hozzam, lecci, segitsegre van szuksegem!
Macccho ezt kimásolom az emlékkönyvembe.
Guut! :D
Attiláét is kimásolom, ez nagyon szép és kulturált :)
Megjegyzés küldése