2007-03-06

Rengetegbemenetel

...ingoványolgó kémény szélét kapaszkodom
szélkapta testrészeim zászlovagolva karistolják
a valóság ingatag határhullámait

mikoris eredző gondolatavaim nem állóvizek többé
elboríták már az szikkadt vidék beláthatatlan űrét
fuldokoltatva a hitetlen vélővilágot
balgatag csendjében...

7 megjegyzés:

Névtelen írta...

Micsoda hajnallal indult ez a nap! Fényreinkarnáció a konyhaablak üvegén, az ostoba tevéskényszertől egy pillanatra letisztult az idő, hallom a szívverésem, csak kávéillat, csak a csésze melege ... evoé élet

Gézuka írta...

ez szép volt :)

macccho írta...

Ismerem ezt az édes, idilli belső csendet, mikor a pillangó fingjára is megrezzensz...

MightyMilo írta...

Jol van, jol van, eleg a ZEN-bol. Nezzetek at hozzam, lecci, segitsegre van szuksegem!

izabell írta...

Macccho ezt kimásolom az emlékkönyvembe.

macccho írta...

Guut! :D

izabell írta...

Attiláét is kimásolom, ez nagyon szép és kulturált :)